Országbíró, hadvezér, politikus, költő és mecénás. Családja a XVI. században emelkedik ki a köznemesek közül és a XVII. században a törökök elleni küzdelemben szerez érdemeket. Ennek elismeréseként bárói címet és jelentős földbirtokot kap Hont vármegyében. A család 300 éves történetében Gróf II. Koháry István regnálása alatt érte el birtokainak legnagyobb gyarapodását és politikai befolyásának csúcsát.

Apja halála után befejezte nagyszombati és bécsi teológiai tanulmányait, majd a katonai pályát választotta. A 15 éves ifjút I. Lipót Habsburg császár és magyar király, atyja után a füleki vár kapitányává nevezte ki, de tanulmányai befejeztéig helyettest rendelvén érette. Hazatérvén átvette ténylegesen a parancsnokságot és vitéz kicsapásaival, hadi portyáival olykor egészen az Al-Dunáig szorította le a török hadakat. Később, 1682-ben a Thököly-féle szabadságharcban-reálpolitikusként- nem állt a felkelők oldalára, mire Thököly Imre kurucvezér csapataival elfoglalta várát, őt pedig fogságba vetette. Hároméves fogságát követően és császárhűsége jutalmául I. Lipót Habsburg császár és magyar királytól örökös grófi rangot és a Fülek-környéki birtokokat kapta. Ezután részt vett a török kiűzésében, mint felvidéki bányavárosok altábornoka. Jelenetős érdemeket szerzett Buda 1686. évi ostromakor, 1687-ben Eger várának visszafoglalásakor súlyosan megsebesült, jobb karja megbénult.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1704-ben részt vesz Selmecbányán, 1705-ben Nagyszombaton a béketárgyalásokon. Közreműködése jutalmául I. József király Hont vármegye örökös főispánjává, majd 1707-ben táborszernaggyá nevezi ki. Karrierje tovább folytatódik:1712-ben I. Károly titkos tanácsosa lesz, majd 1714-től haláláig a második legnagyobb országos méltósággal, az országbírói tisztséggel jutalmazzák. 1723-tól tagja a legfelsőbb magyar helytartói államtanácsnak. Nagyanyja örököseként-a töröktől visszafoglalt területekből- a család Heves vármegyében is jelentős birtokrészekhez jutott Gyöngyös, Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Hort, Adács és Visznek területén.

Gróf II. Koháry István nemcsak katona és politikus, hanem költő is volt, hiszen közel ezer verset írt. Barokk hangulatú költeményeit időskorában több füzetben jelentette meg. Saját gyermeke nem lévén, vagyonából számos adományt, alapítványt tett iskolák, kórházak számára. Ezek egyike a gyöngyösi gimnázium, mely 1923-ban vette fel nevét. Visszahúzódva magányosan halt meg 1731-ben Csábrág várában. Garambenedeken a családi kriptában, a kor szokása szerint díszes rézkoporsóban helyezték örök nyugalomra.

Éttermünk és utcánk névadójaként tisztelettel adózunk személyiségének.